Elolvastuk: Colleen Hoover - Csúf szerelem - Elolvas-Lak

2018. július 9., hétfő

Elolvastuk: Colleen Hoover - Csúf szerelem


A férfi nem akar szerelmet, a nőnek pedig nincs ideje rá, így nem marad más, csak a szex. A kapcsolatuk meglepően jól működik, amíg Tate betartja Miles két szabályát:

Ne kérdezz a múltról!
Ne várj semmit a jövőtől!

A szív érzelmekkel telik meg. Az ígéretet megszegik. A szabályok összekuszálódnak. A szerelem csúf fordulatot vesz. 


A legutóbbi Kapd be, szerelem! című könyv után nagy reményekkel fogtam Colleen Hoover újabb regényébe, és szerencsére, most sem csalódtam. Voltak azért bennem kétségek - a barátság extrákkal sosem volt működőképes, egy könyv vagy film tekintetében sem - s emiatt féltem, hogy talán megbukik a történet, mivel egyrészt megszokott sztori, sokan alkalmazták már alapanyagként, másrészt biztos, hogy a kezdeti "nem számít és vágjunk bele" hév előbb-utóbb átcsap majd drámába, ami talán a történet rovására megy.
Viszont, mint mindig, Colleen Hoover most is tudott meglepetéseket okozni, és minden, amit esetleg klisének lehetett volna tulajdonítani, ő olyan módon csavart rajta, hogy az mégis újszerűen hatott és kellemes csalódásként ért. 
A történet alapjaiban egyszerűnek mondható, tekintve a tartalomban is elárult helyzetet: Tate és Miles olyan alkalmi kapcsolatba vág, amiben nincsenek érzelmek, semmiképp sem kapcsolat vagy együttjárás, szimplán szex és más semmi. Könnyű feladatnak tűnik, s mivel mindketten karrieristák, nincs idejük a párkapcsolatra, mi is lenne ennél jobb, mint egy kötöttségektől és elvárásoktól mentes együttlét? 
Az eleinte működőképesnek tűnő álkapcsolat persze egyre bonyolultabbá válik, hiszen amíg Tate abban reménykedik, hogy Miles előbb-utóbb beleszeret és nem csak alkalmi kapcsolatként tekint majd a közöttük kialakult viszonyra, addig Miles minden erejével azon van, hogy semmiképp se legyen szerelmes Tate-be. Mindketten próbálnak csak annyit belelátni a kapcsolatukba, amennyit lehet és ahogyan megegyeztek, viszont a szabályok és a meghúzott határok elmosódni látszanak az idő előrehaladtával.



Ami igazán tetszett a történetben, hogy mennyire részletesen mutatta be az író az érzelmeket. Minden oldaláról körüljárta és teljesen együtt lehetett érezni a szereplőkkel. Nem volt elcsépelve, túlmagyarázva és egyáltalán nem volt mesterkélt. Könnyű átesni a ló túloldalára és szinte már csöpögőssé tenni a drámai pillanatokat, viszont a történet kézzelfoghatósága megmaradt a realitás talaján, és még Miles érzelmei is férfiasak maradtak annak ellenére, hogy roppant érzelmes karakterré formálta az író. Olyan háttértörténettel látta el, amellyel a valóságban is nehéz lenne megbirkózni és feldolgozni, s ezt maga a karakter is tragikusan élte meg, de nem giccsesen. Sikerült az írónak megtartani az egyensúlyt, s Miles szenvedése egyszerre volt szívbemarkoló és emberi. 
A történetet Tate szemszögén keresztül ismerhetjük meg, viszont a visszapillantások, melyek Miles múltjába engednek bepillantást, két szálon futtatják a cselekményt és ez kimondottan jót tesz a történetnek. Amúgy is közkedvelt az effajta megoldás, de itt nagy szerepet is kap a jelentősége, mivel Miles egyik szabálya az, hogy Tate nem kérdezhet a múltjáról. Tate valóban nem tud meg ténylegesen semmit, viszont mi olvasók, nagyon is képbe kerülünk az eltitkolt eseményekkel és megértjük egyrészt Miles szenvedésének okát, valamint Tate vívódását Miles szerelméért. 

A mellékszereplőkre térve, ők is jól működnek és ügyesen használja őket az író a cselekmény előremozdításához. Aki kimondottan jelentős mellékszereplő a történetben, az Kapitány. Ritkán kap szerepet a történetben, ám amikor mégis, akkor bölcsességgel és tanulsággal szolgál mind a szereplőknek, mind az olvasóknak. Az ő jelenléte mindenképp befolyásolja a történet kimenetelét, ahogyan a többi szereplő cselekedetei is, akik hol akadályozzák, hol támogatják Tate és Miles kapcsolatának alakulását. Kedveltem őket, szerettem őket és összességében mindegyik lényeges szerepet kapott olyannyira, amennyire a karaktere ezt lehetővé tette a történetben. Amit Colleen Hoover részéről zseniálisnak tartok, hogy bár minden történetéről elmondható, hogy egy mély és érzelemgazdag szerelmet akar átadni az olvasónak, minden történetében egy új árnyalatát mutatja meg ennek az érzelemnek. Így, egyik története sem hasonlítható a másikhoz, mert valahogy mindig más a tanulság és az az út, amit a szereplői bejárnak a szerelem eléréséig. Miles és Tate történetében mindenképp a küzdést lehet kiemelni, ahogyan ugyanarra vágynak és mégis harcolnak ellene azért, hogy egyben tartsák önmagukat, ne sérüljenek és végképp ne okozzanak törést a másikban. Igazán szívbemarkoló történet, minden szépségével, és egyben elszomorító mélységével együtt. Aki szereti Colleen Hoover történeteit, és olvasott már tőle, annak ez a kötet sem lesz csalódás! Abszolút romantikus történet, amelyet mindenkinek el kell olvasnia egyszer!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Olvasónk!

Ha ezt a szöveget látod, valószínűleg kommentelni szeretnél! Előre is köszönjük az aktivitásod!
- Ha éppen egy könyv ajánlóját olvastad el, írj véleményt, és oszd meg velünk a tapasztalataidat a könyvvel kapcsolatban, ha már Te is olvastad!
- Esetleg könyvkéréssel fordulnál hozzánk? Lépj a Postaláda menüpontba és írd meg kommentben, amire szükséged lenne!
- Minden egyéb kérdésre az Információk menüpontban találhatsz választ, vagy fordulj hozzánk bizalommal emailben!