Könyvespolc: K. Bromberg - Szükség (trilógia) - Elolvas-Lak

2018. február 5., hétfő

Könyvespolc: K. Bromberg - Szükség (trilógia)

K. Bromberg - Szükség


Rylee Thomas hozzászokott ahhoz, hogy ura minden helyzetnek. De hamarosan találkozik egy férfival, akivel élvezet elveszíteni az irányítást 
A pajkos mosolyú és fájdalmasan jóképű Colton Donavan számára kihívást jelentek, mert olyan világban él, ahol minden nő őt akarja. Én vagyok a szabályt erősítő kivétel. Megszokta már, hogy az élet minden területén pontosan azt kapja, amit akar. Ő a vakmerő férfi, aki mindig az irányíthatóság és irányíthatatlanság közötti szűk mezsgyén jár, akár a pályán dönget, akár azon kívül. 
Colton úgy robban be az életembe, mint egy tornádó: felemészt minden kontrollt, feszegeti a sebezhetőségem korlátait, és kérlelhetetlenül behatol a sebzett szívem köré font védőháló mögé. Széthasítja azt a világot, amit olyan óvatosan, rendezetten, kiszámíthatóan, fegyelemmel építettem fel. 
Amit ő akar, azt nem tudom neki megadni, amire nekem van szükségem, azt ő nem adhatja meg. De ha már egyszer a finom külső mögött megpillantottam lerombolt lelkének rejtett sötét titkait, vajon el tudok sétálni tőle? 
A szexuális vonzalom tagadhatatlan. Mind a ketten kétségbevonhatatlanul vágyunk az irányításra. De ha e két világ összecsap, elég lesz-e a vonzalom arra, hogy összekössön minket, vagy a ki nem mondott titkok és a konok csaták végül arra késztetnek, hogy elváljanak útjaink?

K. Bromberg - Vágy


Mi történik, ha foggal-körömmel kell harcolnod azért, hogy megtartsd az életedbe váratlanul berobbant igazit? 
Colton elrabolta a szívemet. Nem akarta, és bizton állíthatom, hogy én sem, de így alakult. Betoppant az életembe, és rég halottnak hitt érzéseket gyújtott bennem lángra. Olyan vágyat ébresztett bennem, amelynek a létezéséről eddig fogalmam sem volt. 
Rylee egyenesen a tárolóból toppant be az életembe. Úgy érzem, hogy sose leszek már ugyanaz, aki voltam. Rylee szemtanúja volt annak, ahogy a bennem élő sötétség időnként a felszínre tör, mégsem tágít mellőlem. Harcol értem. Kétség sem fér hozzá, hogy ő egy szent, én pedig a bűnös. 
Hogy lehet, hogy pont az a sorsfordító éjszaka – amit egyikünk sem akart – ad erőt ahhoz, hogy mindenáron küzdjünk a másikért? 
Hajt minket a szükség, a testünk izzik a vágytól, de elég ez ahhoz, amit úgy hívnak: szerelem?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Olvasónk!

Ha ezt a szöveget látod, valószínűleg kommentelni szeretnél! Előre is köszönjük az aktivitásod!
- Ha éppen egy könyv ajánlóját olvastad el, írj véleményt, és oszd meg velünk a tapasztalataidat a könyvvel kapcsolatban, ha már Te is olvastad!
- Esetleg könyvkéréssel fordulnál hozzánk? Lépj a Postaláda menüpontba és írd meg kommentben, amire szükséged lenne!
- Minden egyéb kérdésre az Információk menüpontban találhatsz választ, vagy fordulj hozzánk bizalommal emailben!