Könyvajánló: Colleen Hoover – Egy nap talán

,,A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább. 
Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra. 
Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.”


Miért szerettem?
A könyv elolvasása után eléggé vegyes érzelmekkel távoztam, viszont mindenképp pozitív élményként maradt meg bennem a történet és még napokig azon járt az agyam, milyen érzés lehet ilyen szerelmet megtapasztalni? Az ember élete során sokszor esik szerelembe, vagy éppen több kapcsolatra is rálát a baráti körében, de ami ebben a könyvben megmutatkozott, valahogy túltett a személyes megtapasztaláson. Sokkal több volt, mélyebb és elsöprőbb, mint számítottam rá és bár először azt éreztem, hogy egy ilyen kapcsolat csak a papíron létezhet, utána mégis ott volt bennem a kérdés, hogy valóban így van? Miért ne létezhetne ilyen szerelem a való életben?
Sydney és Ridge viszonya valahogy az első perctől magába szippantott. Lebilincselt, magával ragadott és lekötötte a figyelmem. Két nap alatt szaladtam végig a könyvön, és amikor letettem, alig vártam, hogy ismét folytassam. Szerelem ide vagy oda, rég láttam ennyire őszinte kapcsolatot két ember között, és rég mutatott ennyire érzékletes példát egy könyv arra, hogy mit is jelent érezni. Tetszett, hogy nem voltak mesterkélt és eltúlzott jelenetek. Ahogyan a szereplők egymással viselkedtek, ahogyan reagáltak egy-egy szituációra, valószínűleg én is így tettem volna és ez nagyon szimpatikussá tette számomra az író stílusát, elképzeléseit. Hiteles volt és egyszerű, de nagyszerű. Maggie, Ridge és Sidney szerelmi háromszöge szinte kézzelfoghatóan rajzolódott ki előttem, és olvasóként egyaránt átéreztem mindegyik szereplő vívódását és küzdését, ahogyan szeretné visszakapni azt, ami volt és tovább haladni valami felé, amire vágyik. Ez a kettő pedig olyan szinten egymásnak ütközött a történetben, ahogyan azelőtt nem tapasztaltam más, szerelmi háromszöget feldolgozó könyv olvasása során. Bravúros volt. Őszinte és szerethető.

A másik kellemes csalódás a zene kapcsolása volt. Utolsó ilyen élményem A soha határa című könyv olvasásakor volt és örültem, hogy itt visszatér ez a megoldás. Kellemes hangulatot teremtett, kiegészítette a történetet és még szerethetőbbé tette a jeleneteket. Ajánlani tudom, hogyha olvasod a dalok szövegét, hallgasd hozzá a zenét is! Eszméletlenül érzékletessé teszi az olvasás pillanatát! Lehet, hogy külön a zene nem is bírna jelentőséggel, viszont az adott történéssel párosítva nagyon megszerettem mindegyiket. Később, zenehallgatás során még eszembe is jutott a jelenet, és a lezajló párbeszéd, úgyhogy mindenképp érdemes összekapcsolni a kettőt.


~ És ha most nem lehetsz velem, 
én itt várok rád türelmesen. 
Amíg eljössz, 
eljössz egy éjszakán. 
Egy nap talán. 
Egy nap talán.. ~

Apróságok
A mellékszereplőkkel nem igazán voltam kibékülve. Maggie szerepe és jelleme még egészen a helyén volt, valamint látszott, hogy az író sokat fektet abba, hogy maximálisan bemutassa és érzékeltesse Ridge és Maggie kapcsolatát, viszont tőlük függetlenül nem igazán működtek a további szereplők. Néha feleslegesnek éreztem őket, és inkább csak kitöltötték a sorokat, valamint nyújtottak egy-egy jelenetet, de előrébb nem gördítették a történetet. Jelen voltak, hogy ne csak három szereplős történetről legyen szó, mondhatni. Persze, volt egy-két olyan jelenet, ami számított a részükről - gondolok itt párbeszédre, magyarázatra -, viszont ezek mégis kevésnek bizonyultak, hogy fontosabb mellékszereplőkké nőhessék ki magukat a cselekmény során. 
A szerelmi háromszögre visszatérve, a pozitívumok ellenére maradtak bennem kérdések:
1. Mennyire lett volna mindez életképes, ha nem egy lakásban élnek? Ha mindez úgy zajlik le, hogy nem egy légtérben vannak nap mint nap, akkor is ennyire elsöprő lett volna a vonzalom? Az váltotta ki és amiatt volt ennyire túlfokozott, mert mindig egymás társaságában voltak?
2. Az egész könyv cselekménye és végülis lényege, hogy a két szereplő vágyik a másik után. Bár Ridge kapcsolatban van, nem tud túllépni azon, hogy Sidney iránt is érez valamit és végül ez az érzés annyira erős lesz, hogy még a Maggie iránt érzett szerelmén is túltesz. Működőképes lehet egy olyan szerelem, amely egy másik, elvesztett párkapcsolat hamvaira épül? 
Ezek miatt a végén, kicsit kipukkadt nálam a rózsaszín lufi.

Összegezve
Ezt a könyvet szerintem mindenkinek el kell olvasni. Aki szereti a romantikus, szívmelengető történeteket, annak pedig egyenesen kötelező. Amit igazán kiemelkedőnek találtam a könyvben, az Ridge szerelme Maggie iránt és az a hűség, amellyel szereti, tiszteli, becsüli őt. Az, ahogyan ragaszkodik hozzá, és a Sydney iránt érzett ragaszkodás ellenére is kitart Maggie mellett, végig azt erősítette bennem, hogy bárcsak több ilyen ember lenne az életben. Nem is férfi, mert a párkapcsolat egy dolog... több ember, akik ennyire kitartanak jóban-rosszban a másik mellett, legyen szó barátról, testvérről vagy Nagy Ő-ről. Egyik szereplőre sem tudtam haragudni. Sem Ridge-re, sem Sydney-re. Az elején volt bennem némi kétség és bizonytalanság, de aztán annyira átéreztem a kettejük kapcsolatát, hogy bármennyire szimpatizáltam is Maggie-vel és mellette álltam mindvégig, szurkoltam, hogy végre egymásra találjanak.
Amire megtanított a könyv, az az egymás iránti kölcsönös tisztelet. Persze, ebben elsősorban partnert is kell találni - mert az egy dolog, ha én tisztelek valakit, de ő engem nem -, viszont a könyv elsődleges üzenetét nekem ez jelentette. Gyönyörűek voltak a zenék, remekül kiegészítette a szöveg és annak mondanivalója a könyv tartalmát, páratlan élményt nyújtott a kettő együtt!

Remélem, hogy Te is elolvasod és legfőképp, hogy tetszeni fog! 
Ha gondolod, olvasás után írd meg a véleményed kommentben! 

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésem!

(Hallgasd meg az egyik zenét a történetből!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Olvasónk!

Ha ezt a szöveget látod, valószínűleg kommentelni szeretnél! Előre is köszönjük az aktivitásod!
- Ha éppen egy könyv ajánlóját olvastad el, írj véleményt, és oszd meg velünk a tapasztalataidat a könyvvel kapcsolatban, ha már Te is olvastad!
- Esetleg könyvkéréssel fordulnál hozzánk? Lépj a Könyvkérés menüpontba és írd meg kommentben, amire szükséged lenne!
- Minden egyéb kérdésre az Információk menüpontban találhatsz választ, vagy fordulj hozzánk bizalommal emailben!

Legutóbbi bejegyzések

Recent Posts Widget

Legutóbbi hozzászólások

Linkcserék, ajánlott oldalak